Teltek-múltak a napok, Miserable lassan beleszokott a beleszokhatatlanba. Elfogadta, hogy az élet Kislengyelországban sem egyszerű, de lényegesen jövedelmezőbb és spórolásra alkalmasabb, mint hőn szeretett Magyarszkájában, ahová hiába húzza minden egyes másodpercben vérző szíve, a nagy hazaszeretet még nem tesz az asztalára kenyeret, tejet, és nem ad a kezébe munkát.Iiiiiiigen, minden áldott nap meghallgatja barátai jószándékú marasztaló szavait, hogy:- miabüdösfrancotkezdesszotthon??
                                  - mibőlélszmajdmeg???
                                  - lesz munkádházadkocsid???
Ő bolond magyarnak született, mazoista idiótának, akinek mindig a rossz a jó.

Miserable dolgozik immáron 6 hónapja UGYANAZON a helyen, és itt a caps lock megjelenése nem hibás ujjkombináció használatának következménye, hanem figyelemfelkeltés. Hogy néha szürke munkahétköznapjait színesebbé tegye, kispéciz magának egy utálatra méltán alkalmas angoltudásmentes lengyel munkatársat, és történeteket kreál percenkénti 45 doboz csekkolása között az adott páciens kiiktatásáról, átgondol és aprólékosan elemez módokat, mint a víz és a kiskanál módszere, a fej és a kódnyomó gép szoros kapcsolata,  test és  töltőmasina szoros összesimulása...Miserable nem unatkozik. Ha mégis, akkor már igazán megoldott minden rejtélyt, és valószínűleg hasonló ajkú munkatársa sem vele egy soron dolgozik. Egyik sem. Olykor ez is felháborítja, mert magyart hallgatni nem bűn még kissé elkorcsosult Inglandiában sem. És vérző szívének néhány pillanatnyi hegesedést jelent...
Miserable nem él egyedül. Már lassan 8 éve csendes és hű társa SLE, aki benne él. Nem költői túlzás meg irodalmi mifene, a szó szoros értelmében értendő. SLE 8 éve követelt magának igen heveny módon részt Miserable életéből, lángoló pillangószárnyakat rajzolt arcára, felpuffasztva azt, telepumpálta vízzel izületeit a nyakától a talpa aljáig, megfosztva ezzel élete legfontosabb tevékenységétől, a sporttól. Nagyon hosszú és depresszív két hónap után Miserable elfogadta, hogy a napi csokoládé és kávédózis mellé egy pirula is kötelező, több végetvetekazéletemnek-gondolatok után megszokta a fájdalmat, olyannyira dacolt vele, hogy azok idővel megszűntek. Szive több diagnosztizálatlan fracturán túl van már, de azt soha nem felejti el, mit érzett, mikor meghallotta azt az orvosi kegyetlen utasítást, hogy a kézilabdát abba kell hagyni, a testnevelési főiskola helyett pedig más irányba ajánlott orientálódni. 14 megfeszített és áldozatokkal, feladásokkal, álmokkal, vágyakkal teli tinédzserév után ez egy halálos ítélet volt a 18 éves Miserablenek. Két hónapos lelki gyötrelem és orvosi vizsgálatok után meghozta élete első nagy döntését, egymaga: boldogság. Ha az SLE csak pár évet engedélyez, akkor azt valószínűleg az élet így kódolta belé, hát azt a pár évet úgy éli, hogy carpe diem. És ha ehhez a kézilabda és a főiskola asszisztens kell hogy legyen, akkor az lesz. Fütyülve az intő mutatóujjakra, az öszeráncolt szemöldökökre, lediplomázott, beleszerelmesedett a gyerekekbe, és versenyzett még pár évet. De Miserable sosem olvasta el időben a lábjegyzeteket és az apróbetűs részt, így lemaradt a Nagy Könyv ide vonatkozó fejezeteiről is...Átesett két keresztszalag-műtéten, de amikor a harmadik baleset a másodikból történő felépülése utáni első bajnoki meccsén következett be, semmi mást nem tudott hajtogatni félájult állapotban az őt lecipelő edzője karjai között: befejeztem, nem csinálom tovább. Ha akkor kézzel fogható állapotba tudta volna varázsolni SLE-jét, ma a szegedi Sportcsarnok parkettájának üde foltjaként virítana. De Harry Potter nincs...
Miserablenek nem maradt ideje depresszióját folytatni, a harmadik operációját lemondva a természetre bízta magát, és átállt a másik oldalra; edzőként egy új oldalról művelte a világ leggyönyörűbb tömegsportját, olyan tökéletes humanteremtményeknek átadva tudását, mint a GYEREKEK. SLE-je lappangott, nem volt lehetősége heveskedni, ugrálni, a test, amiben sunyi módon tevékenykedett túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye: a féreg gyilkol.
Az élvezetes és sikeres államvizsga után Miserable még naivan hitt a tanulás és szorgos munka gyümölcsében, bízott az ígéretekben...aztán be kellett látnia, mégsem nélkülözhetetlen, és ami szekönd hartbrékjét okozta a felismerés, hogy nem TÖKÉLETES, kicsiny országában nem lehet maradása, számára nincs hely.
Innen már ismerjük a történetet. Miserable kilépett a nagyvilágba, magával cipelve csendestársát, akinek Englandiában megjött az életkedve, és ott szúr hordozójába, ahol csak lehet. Miserable már nem tudja titkolni alattomos hozzátartozóját. SLE és Ő. Furcsa páros: gyilkos és áldozat...és aki nevet a markába: az idő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.